Sherlock returns, avagy mi lenne ha a rajongók írnák
SPOILEREKET TARTALMAZ!
A Sherlock harmadik évadának első része hosszú ideje az egyik legjobban várt sorozatepizód. Én magam is nagyon régen várom már. Ehhez adjátok hozzá a második évad gyilkos függővégét, a rengeteg időt, ami alatt a rajongók egy sor teóriával előállhattak Sherlock megjátszott halálával kapcsolatban, plusz még szorozzátok meg ezt az egészet a Sherlock és Benedict-rajongók rajongási fokával és nyilvánvalóvá válik, hogy a készítőknek egyáltalán nem volt könnyű dolguk.
Amiben biztosak lehettünk, hogy foglalkozniuk kell Sherlock megjátszott halálának a körülményeivel - HOGYAN? - és újra össze kell hozniuk Sherlockot és Watsont, tehát utóbbinak valahogy meg kellett tudnia, hogy Holmes él.
A karácsonyi miniepizódból is kiderült már néhány dolog: Anderson mániákusan hiszi, hogy Sherlock még él és a világ több pontját eseteket old meg. Azt is észreveszi, hogy Sherlock hazafelé tart. Mindeközben Lestrade nem hisz benne abban, amiben Anderson, de ő sem tud szabadulni Sherlock emlékétől.
És hogy milyen volt ez a rész? Nem véletlenül választottam ezt a címet a bejegyzésnek. Kicsit olyan érzésem volt - és ahogy a reakciókat néztem Tumblr-en, nem csak nekem -, hogy egy fanfictionbe kerültem. Ez nem rossz, nincs vele semmi gond, de volt jó néhány olyan kikacsintás, ami meglepő volt. És kicsit úgy érzem, ez a rész azért is lett ilyen, mert a készítők is pontosan tisztában voltak a rajongói várakozásokkal, és két dolgot akartak: egyrészt ügyesen megkerülni őket, másrészt adni olyasmiket a rajongóknak, amelyek biztosan nem hagyják őket érzelmek nélkül.
A megkerülő taktika a legjobban abban nyilvánult meg, ahogyan a nagy Hogyan-t találták. Mert tulajdonképpen kaptunk többféle magyarázatot is. Egyet Andersontól, egyet egy névtelen rajongólánytól és egyet még magától Sherlocktól is. De kész választ nem kaptunk. Hiszen amikor Sherlock elmeséli, mi történt, Anderson is megjegyzi, hogy ő lenne az utolsó ember, akinek Sherlock elmondaná az igazat. Másrészről Watson kérdésére csak titokzatosan mosolyog, mintha csak azt üzenné ezzel is a rajongóknak: jobb, ha teóriáztok, kész választ úgysem kaptok. És még ennél is jobban mutatja, hogy miért is nem kaptunk kész választ az Anderson reakciója Sherlock meséjére. Anderson csalódott. Annyi ideje volt teóriákat gyártani, annyiféle megoldással előállt, annyi apróságot megfigyelt, hogy amikor végül kapott egy választ, nem azt kapta, amit várt. Valami kozmikus, zseniális, felülmúlhatatlan dologra számított, és valami olyan egyszerűt és triviálist kapott, Sherlock zsenijétől annyira függetlent, hogy képtelen volt nem csalódni. És ebben a jelenetben - és egyébként végig a részben - Anderson a vérbeli Sherlock rajongót testesíti meg. Ez a reakció nem csak az övé volt, hanem minden rajongó reakciója is: Hát csak ennyi? Viszont mivel pontosan tudták, hogy erre számíthatnak - Sherlockot idézem: Everyone's a critic -, egy ügyes jelenettel el is ütötték a kérdés élét. Közben pedig élvezik, hogy azt mondhatják: Háhá, soha nem fogjátok megtudni a teljes igazságot!
(Jaj, amit viszont megtudtunk: Anderson keresztneve Philip!)
És ez az egész részre jellemző volt, több szereplő is a rajongókat testesítette meg. És nem csak a névtelen rajongó lányra gondolok. Andersonra, Lestrade-re, aki megölelte Sherlockot és Mrs. Hudsonre, aki megőrizte a Bakerstreet 221B-t olyannak, amilyen Sherlock idejében volt és aki örömmel látta, hogy végre megint a székében ücsörög. (Igen, mi is így örültünk neki, Mrs. Hudson, higgye el!)
De nem is (csak) ez az, ami miatt ez a rész olyan volt, mintha egy fanfictionbe csöppentünk volna. Néhány jelenet, ami felett igazán lehetett fangirlködni: Sherlock és Molly csók (Sherlolly shippereknek), Sherlock és Moriarty majdnem csókja (Sheriarty shippereknek, különösen vicces azután, hogy a Moriartyt alakító színészről kiderült, hogy meleg), Sherlock francia akcentussal, külön a rajongóknak címzett pólófelirat (amit megjegyzem, a BBC rögtön árulni is kezdett, de mivel nem lehetett kihagyni, én is elkészítettem egy verziót) és még sorolhatnám...
Ja, és ha már előkerült a fangirl kifejezés, akkor muszáj beleírnom az értékelésbe a Doctor Who utalásokat is. Ezeket nem én vettem észre, de mivel minden ilyesmit imádok... Anderson nyomozós falán ott van a Tardis, mint lehetséges megoldás Sherlock álhalálára, és a mentőakció kódneve Lazarus, Mark Gatiss (Mycroft) karakterének neve volt a másik sorozatban, amit ugye a Sherlockot is jegyző Steven Moffat ír.
Tehát az biztos, hogy a rajongókat igyekeztek minden módon kiszolgálni. Apróságokkal és nagyobbakkal egyaránt.
Nagyon tetszettek egyébként Sherlock elhibázott kísérletei a bejelentésre, a kis cuki úgy örült, hogy megint találkozhat Johnnal.
A bajusz poént egyébként nagyon szerettem, az is hatalmas volt, amikor Mrs. Hudson feltételezte, hogy Watson új párja férfi. Amikor Molly eljegyzése kiderült, nagyon csalódott voltam, de amikor előkerült a vőlegény, majdnem lefordultam a székről. Főleg, ahogy Sherlock méregette a "hasonmást", hatalmas! Viszont szerintem nem csupán ez volt az oka, lesz itt még valami több is. Ami esetleg ahhoz a megjegyzéshez is kapcsolódik majd, hogy Molly esetei a szociopaták.
Ja, és azóta is nevetek a könyvön: How I Did It. Még egy nagyon érdekes jelenet volt, amikor előkerültek a Holmes szülők, Watson reakciója zseniális volt. Ja, és más is észrevette, hogy ezek tényleg Benedict Cumberbatch szülei:
Na de akkor beszéljünk a történetről is, hiszen ez nem "csak" egy évadnyitó epizód, hanem van saját története is. Tudjuk, hogy Sherlocknak ezúttal nagyobb vadra, egy terroristacsoportra kell vadásznia és meg is teszi. Az underground szó kétértelműségének kihasználása is jó ötlet, ls a Guy Fawkes ünnep is tetszett. A hatalmas az volt, hogy mindkettőt észrevettem - amikor a máglyát gyújtották, még meg is jegyeztem, hogy mi az, november van? -, de nem állt össze a fejemben az egész. Amikor viszont minden kiderült, akkor hatalmas sóhajtások és visszafojtott, néma sikolyok közepette jutott eszembe a V mint vérbosszú című film. Ha valaki nem látta, nagyon ajánlom. "Remember, remember the fifth of November of gunpowder treason and plot."
Rettentő kíváncsi vagyok, hogy ki is pontosan, aki Watsont elkapta és a rész legvégén a kamerával követte őket. (A nevét elvileg a kutakodók már tudhatják. Lássátok lentebb!) A másik kérdőjelem pedig az új szereplő, Mary. Amúgy is érdekes karakter, nekem eddig szimpatikus, de az biztos, hogy tartogat még rejtélyeket. Láttátok a feliratokat, amikor Sherlock méregette? Rejtett tetkó. Titok. Ééés hazug! Ehhez hozzájön, hogy a Watsonos üzeneteket nem Sherlocknak, hanem Marynek küldték, aki rögtön meg is fejtette... (Még az is lehet, hogy az üzenetben több jelentése is van, nem csak ez. A Szent vagy Bűnös kérdés például...) A színésznő pedig azt nyilatkozta, hogy nem mondhat semmit Mary hátteréről. Már megindult a teóriagyártás is, szerintem nem ok nélkül.
Viszont itt még szeretném megjegyezni, hogy külön érdekes úgy nézni a Mary-John jeleneteket azt tudva, hogy ők ketten az életben is egy pár.
Ja, és ha már rejtélyek... Nem lehet véletlen, hogy ugyanúgy szólították, ráadásul nagybetűvel van a Guy.
És még egy. Mindenki figyelmét elvonja a detektíves felirat, de nézzétek csak, milyen szöveg fut alatta! Itt az új főgonoszunk!
Ja, és csak hogy egy kedves gondolat kerüljön a végére. Watson egyetlen dolgot kért Sherlocktól, egy csodát: stop being dead. És Sherlock a legjobb barátja kedvéért - és a mi kedvünkért - teljesítette ezt.
Én is így éreztem az epizóddal kapcsolatban, hogy kielégítettek minden rajongót :D Legalábbis erre törekedtek, hadd szaporodjanak csak a fanfictionök :D
VálaszTörlésEgyébként köszi ezeket az érdekes megfigyeléseket, én ilyenek felett elsuhantam, bár egy pillanatra felmerült bennem, hogy Cumberbatch az igazi szülei előtt színészkedik, és hogy fú, ez vajon milyen lehet :D