Sziasztok!
Lehet, hogy már olvastátok ezt a kis cikket, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Két okból mégis felteszem: egyrészt, mert szerintem gyönyörű búcsúüzenet, amit mindenkinek olvasnia kellene, azoknak is, akik nem tudnak angolul, másrészt mert úgy érzem, a Harry Potter kicsit háttérbe szorul a TMI és a Twilight mellett, pedig a Harry Potter sorozatot is legalább annyira szeretem, mint a másik kettőt.
Piton pedig, főleg az utóbbi időben a kedvenc karakterem lett az egész Harry Potter sorozatban, mert a legmélyebb drámák és érzések, a legnagyobb kitartás és bátorság, a nem mindig töretlen hit abban, hogy jót tesz, az egész kettős ügynök szerep, ami miatt minden körben afféle kívülállóvá vált, és még sorolhatnám mennyi minden, a legösszetettebb és legszebb karakterré teszik a HP könyvekben. Legalábbis számomra most, hogy már ismerjük a végkifejletet, és nem várhatunk(?) újabb csavart mindenképp így van.
És Alan Rickman ezt az egész összetett karaktert tökéletesen visszaadta, minden szempontból. Vele kapcsolatban csak azt az egyet sajnálom, hogy kevesebbet szerepelt a filmekben, mint Piton karaktere a könyvekben... Ő volt az egyik olyan szereplő, akire nem tudtam azt mondani, hogy én nem ilyennek képzeltem, nem tudtam arra gondolni, hogy egy másik színész talán jobb lett volna a szerepre. Alan Rickman szeretetét és megismerését is a HP-nak köszönhetem, és ennek nagyon örülök, mert remek színész. Azóta több filmjét is láttam, és nyugodtan mondhatom: el tudja játszani a hősszerelmest is (Értelem és érzelem), a főgonoszt (Robin Hood), és az olyan karaktereket is, mint Piton, a maga mélységükkel, ahol a jóság, megkeseredettség és gonoszság határán kell lavírozni.
Nos, most hogy ennyit beszéltem (vagyis igazából írtam xD), jöjjön a lényeg:
És íme a fordítás, ami bár nem a legjobb, de remélem, azért valamennyit visszaad a búcsú érzéséből:
Az Empire Magazinnak
2011. április 36.
Épp most tértem vissza a szinkronstúdióból, ahol legutoljára beszéltem egy mikrofonba Perselus Pitonként. A képernyőn volt néhány visszapillantós jelenet Danielről, Emmáról és Rupertől tíz évvel ezelőttről. Tizenkét évesek voltak. New Yorkból is épp nemrég jöttem haza, és amíg ott voltam, láttam Danielt énekelni és táncolni (brilliánsan) a Broadway-n. Úgy tűnik, egy egész élet múlt el percek alatt.
Három gyerek vált felnőtté egy Jo Rowlinggal folytatott telefonbeszélgetés óta, amiben volt egy kis jelzés, ami meggyőzött arról, Piton több, mint egy változatlan jelmez, és habár csak három könyv jelent meg addig, Rowling a legbiztosabb kézzel tartotta az egész súlyos, mégis finom elbeszélést.
Ősi indíttatás, hogy történeteket meséljünk. De a történethez kell egy jó mesélő. Kösz ezért az egészért, Jo.
Alan Rickman
Imádom Alan Rickman-t. Főleg Piton szerepében... Az a megvető hangsúly... valami csodálatos. Elhiszem, hogy más is meg tudja csinálni, de az ő hangja vmi isteni hang, ami felejthetetlen. Imádom, nagyon nagyon imádom. Olyan méltóságteljes, hogy ránézek és sugárzik belőle valami elegancia, ami mindenki másból hiányzik.
VálaszTörlésLolle, teljesen egyetértek. Én is imádom Alan Rickmant, és szerintem hosszú éves keresések után sem találhattak volna jobb színészt Piton szerepére. Ő erre a szerepre született. Vagy írhatnám úgy is, hogy Jo neki írta a szerepet. xD
VálaszTörlésEgyébként szerintem Alan Rickmannek abban is nagy szerepe van, hogy az emberek ennyire megszerették Pitont, meg hogy ennyi fanfiction született Piton főszereplésével. Mert valahogy olyan... Nem is tudom. Szerethető minden ellenére. :)